Cs.ásztok drága olvsóim!
Az elmúlt majdnem egy hónapban, vagy többen nagyonnagyon elhanyagoltam kicsike blogocskámat, amiért furdal aminek furdalnia kell.
DE! Van mentségem :)) Az elmúlt időben összehoztam egy másik sztorit! Egy újat, egy jobbat, egy kevésbé nyálasat. Vagy nem.
Nnnos, tudom, hogy repesve várjátok, hogy annak a sorait olvashassátok, de engedelemtekkel nem zavarok be. Mivel már egyre kezelhetetlenebb mennyiségű iromány van a másik, eddig címet nem kapott fájlban (eddig négyszer hosszabb mint a mostani sztoricska) Ezért, csinálni fogok neki egy másik blogot.
Elég a rizsából, tádáá, íme az elhanyagolt, elfelejtett, sztori. Béke poraira, már nem írom régóta :))
Zenének egy kis klasszikust teszek be, tetszik akinek tetszik. Tegnap kedvet kaptam a születésem előtti számok újrahallgatásához, és most még mindig nosztalgikus hangulatban vagyok, ez a nagy kemény helyzet.
- Na, ki az? -kérdezte Jenna, majd amikor nem válaszoltam, kitámolygott megnézni. Ő is megijedt, amikor meglátta a pasit, aki időközben kényelmesen levetette magát a kanapéra. Én pedig csak álltam az ajtóban és bámultam. Jenna inkább dühösnek látszott, mintsem ijedtnek.
- Hát te meg mit keresel itt? -rontott neki Jenna. Féltem, hogy a végén még összeverekednek, amiből szerintem a barátnőm nem jól jönne ki.
- Csak szerettem volna picit elbeszélgetni veletek. - mondta az idegbeteg hapsi, szadistán vigyorogva.
Meg sem kérdeztem ,honnan tudja, hogy itt lakom. Nem akartam tudni. Ehelyett csúnyán néztem rá, amíg elmondta a mondandóját. Ahogy beszélt, és amit mondott, arról Voldemort jutott eszembe. De Voldikát jobban bírtam.
- Szóval drága kislányok, az a helyzet, hogy csak szeretnék szólni, hogy feleslegesen készültök a holdtöltére, nem tudjátok majd megvédeni ezt a... lányt. Amúgy nem értem, miért ér neked és az unokaöcsémnek ennyit...
- Ezt te soha nem fogod megérteni. Amúgy ennyit akartál?
- Igen, köszönöm hogy végighallgattatok drágáim. -mondta, majd felállt, még mindig azzal a Jokerre emlékeztető vigyorral a fején.- Üdvözlöm Clay-t, adjátok át neki. -mondta, majd kisétált az ajtón.
Én leültem, és csak néztem Jennát, aki egy igen rövid telefonbeszélgetést folytatott Clay-jel, majd odaült mellém, és próbált megnyugtatni.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Meg fogunk védeni. És Clay is mindjárt itt lesz. - amikor ezt olyan huszadszor mondta, csengettek. Jenna felállt, kikukucskált, majd ajtót nyitott. Persze Clay volt az, aki nagyon féltett minket, és miközben próbált megnyugtatni, Jennával megbeszélték a dolgot.
- Clay, először fel kell mérnünk az erőviszonyokat. Múltkor is csak azért futott el, mert meglepődött. De most fel lesz készülve ránk. Így nagyon veszélyes lenne csak ketten rátámadnunk. Vagy akár csak védekezni és Shade-t védeni. Még mindig nem értem, mi baja van, miért kell annyira betartatnia ezt a szabályt. Na mindegy is. -modnta Jenna, majd akaratlanul is Clay, már elég halvány sebhelyét nézte, amit majdnem egy hónappal korábban szerzett.
Ezután azon kezdtek el gondolkodni, hogy mihez kezdjünk. Jenna szerint segítséget kell kérnünk. Én ezt a felvetést bőszen támogattam. Ha még így sem tudták elgyőzni, hogy felkészületlenül érte a dolog, akkor most kész őrültség lenne kiállni ellene. Miután eldöntöttük, hogy mindenképpen be kell még szervezni valakit, vagy valakiket, Jenna és Clay a lehetőségeket kezdték el átgondolni. Jenna nem sok vérfarkast ismert... Sőt, szitne csak Clay-t. Clay viszont elég rendes kis ismertségi körrel rendelkezett. Mindenhol voltak vérfarkas és nem vérfarkas haverjai is. Miután azt is átgondolta, hogy kiben bízik, és hogy ki állna biztosan mellénk, 10 főre csökkent a felkeresendő emberek száma. Clay ezután telefonált párat, és a nap végére 3 barátjával megebszélte, hogy még a héten ideutaznak. Így már biztos a siker.
Másnapra Clay 3 barátjából kettő meg is érkezett hozzánk, mivel nálunk férnek e la legtöbben, és Clay meg Jenna is ideköltözik arra az időre. Így a legkényelmesebb és a legbiztonságosabb. Mi már teljesen felkészülve vártuk őket. Amikor megérkeztek néhány nagy táska kíséretében Clay bemutatott minket.
- Even, Alva, ők itt Jenna és Shade. Jenna a másodunokatesóm, Shade pedig.. nos a barátnőm. -mondta Clay. - Ők pedig régi barátaim. -mutatott az újonnan érkezettek felé. Nem is kellett mondani, látszott, hogy Északról jöttek: Mindkettőnek tejfölszőke haja, nagyon fehér bőre, és kék szeme volt. Alva nagyon szép lány volt: Vállig érő, szőke haja volt ugye, nagyon magas és vékony volt, és nagyon világos kék volt a szeme. Even-nek rövid, szőke haja volt, sötétkék szeme, és ő is elég magas volt, és elég izmos, bár inkább vékony. Mindketten nagyon kedvesek voltak, és megígérték, hogy bármiben segítenek Clay-nek, hiszen ő is segített nekik amikor... itt egy hosszú történet következett. Majd még egy. Bírtam őket, jófejek voltak. Nem sokkal ezután Clay és Jenna is áthozták a cuccaikat, és megbeszéltük a stratégiát. Minden megvolt már, csak az nem, hogy én hol leszek, és, hogy most komolyan egyedül leszek-e. Senki nem támogatta az ötletem, miszerint tudok magamra vigyázni, nem kell mellém bébicsősz. Így én durciztam egy sort, miközben a többiek a fellelhető ismerősöket beszélték végig. Alva és Even ugye kilőve, nekik egy közeli ismerősük sincs, csak Clay. Jenna is kilőve, neki egy ismerőse sem tudja a dolgot, rajtam kívül. Maradt Clay. Neki csak a családtagjai tudták, és Matt. Mikor Even felvetette, hogy lehetne Matt az, aki addig itt lesz velem, én erősen tiltakoztam, Caly pedig mellém állt, és Jenna is, aki ismerte a sztorit. Így hát tovább gondolkoztunk. Cla benyögte, hogy neki van egy 16 éves húga, aki nem vérfarkas, és nem is akar az lenni. Már korábban is mesélt a húgáról, tehát engem nem lepett meg a dolog, és mivel mindenki régebbről ismeri Clay-t, mint én, a többieket se nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése